• 2019. november 20. – Szerda (Lk 19,11-28)


    Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Lk 19,11-28

    Elmélkedés

    A mai evangéliumi példabeszéd útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy az Úr távollétében miként viselkedjenek közösségének tagjai. Lukács evangélista bevezető megjegyzése szerint Jézus azért mondta el ezt a történetet, mert egyesek Isten országa közeli megvalósulását várták. E mögött inkább azt kell látnunk, hogy néhány évtizeddel Jézus halála és feltámadása után, az evangélium megírásának idején a közösség tagjai Krisztus visszatérését várták, mégpedig egyesek arra számítottak, hogy az már hamarosan bekövetkezik. A visszatérés, Krisztus második eljövetelének idejére vonatkozóan nem tartalmaz semmit a példázat, hanem csupán a keresztények helyes magatartását ösztönzi.

    Jézus története szerint elutazása előtt az előkelő ember szolgáira bízza vagyona egy részét és kifejezetten felszólítja őket, hogy kereskedjenek vele. Visszatérésekor kiderül, hogy voltak, akik megértették a feladatot és úgy tettek, amint azt uruk kívánta. Ők kamatostul fizették vissza a pénz, s jól végzett munkájukért jutalmat kaptak. De volt olyan szolga is, aki félt, hogy esetleg el is veszítheti a rábízott pénzt, ezért inkább úgy gondolta, elég, ha megőrzi azt és majd visszafizeti. A félelem megakadályozta őt a helyes cselekvésben.

    A történet arra figyelmeztet minket, hogy földi életünk után nem kerülhetjük el Isten ítéletét. Mindazt, amit Isten ránk bíz, üdvösségünk érdekében kell felhasználnunk.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

Napi evangélium