Az elsőáldozás az első találkozás ünnepe az Eucharisztia szentségében jelen lévő Jézus Krisztussal. Keresztény életünk középpontjában az Úrral való találkozás áll, akit a szentmisében az átváltozott kenyér (ostya) titokzatos jelenlétében veszünk magunkhoz.

Elsőáldozás gyermekek részére

Plébániánkon az elsőáldozásra két éves plébániai hittan készít fel a 2-3. osztályban. Az intenzív felkészülés a 3. osztály szeptemberében kezdődik, amely tanév tavaszán első szentgyónásukat végzik el a gyermekek. Az elsőáldozásra fél évvel később, a 4. osztály kezdetén, októberben kerül sor. A készület része a vasárnapi szentmiséken való részvétel.
Akik még nincsenek megkeresztelve, szintén bekapcsolódhatnak az elsőáldozók közé, és az első gyónás előtt kerül sor a megkeresztelésükre.

Elsőáldozás felnőtt korban

Felnőttek is lehetnek elsőáldozók. Akiknek gyermekkorában elmaradt az elsőáldozás vagy felnőttként készülnek a keresztelkedésükre, rendszerint egy felnőtt csoportban készülnek a szentségek vételére, ami általában egy évig tart, hogy a keresztény élet gyakorlatában biztos módon előrehaladjon a készülő. A jelentkezéshez e-mailben vagy személyesen a plébános atyát kell keresni.

Az Eucharisztia és a szentmise ünneplése

Az „eucharisztia” szó szerint „hálaadás”-t jelent. A szentmise így hálaadás a Megváltásért. Minden misében Jézus halálát és föltámadását ünnepeljük, amelyben Húsvét győzelme jelenik meg.
Már a feltámadásról szóló beszámolókban azt látjuk, hogy az apostoli közösség a kenyértörés eseményében ismeri fel az Úr jelenlétét. Az Apostolok Cselekedete beszámol arról, hogy az első keresztények Jézus parancsa szerint a hét első napján, vagyis vasárnap mindig összegyűltek. Felolvasták és magyarázták a Szentírás egy-egy részletét, megbánták Isten és a közösség ellen elkövetett vétkeiket, majd magukhoz vették Jézus Krisztus Testét és Vérét.
Az Eucharisztia vétele egyesülés Krisztussal és az ő titokzatos testével, az Egyházzal. A szentáldozás segít a jóra való törekvésben, erőt ad a kísértésekben és a betegségekben, erőt ad a másik ember elfogadására és az egységre, hiszen „egy kenyérből és egy kehelyből részesülünk.”
A misén vegyünk részt aktívan az éneklésben és imádságokban. Aki veheti Krisztus Testét, az áldozzon meg minden szentmisén és erősödjék általa, amikor pedig valaki – valamilyen külső vagy belső okból – nem veheti magához, akkor is legyen velünk a szentmisén. Ha valakinek súlyos bűn terheli lelkét, és ez gátolja a szent találkozást, bátorítjuk a szentgyónás elvégzésére, hogy elnyerje a kiengesztelődést Istennel, embertársaival és önmagával.
Aki jelen helyzetében nem szentségi házasságban él – pl. csak polgári házasságot kötött vagy élettársi kapcsolatban él -, az csak akkor áldozhat, ha jelen életkapcsolatát az egyház törvényei szerint rendezni tudja. Akiknek házassága zátonyra futott és elváltak, de nem létesítettek új kapcsolatot, azok szentáldozáshoz járulhatnak.
Akinek kételye van, hogy életállapota miatt járulhat-e szentáldozáshoz, kérdezzen meg erről egy lelki atyát.

Elsőáldozás